2008. szeptember 17., szerda 14:29 (http://uj.katolikus.hu/cikk.php?h=1168)
A fiatalok világszerte sokkal nagyobb számban vallják magukat hívőnek, mint gondolnánk. Nagy különbség van azonban a különböző földrészeken élők, és a különböző vallásokhoz tartozók válaszai között – derül ki a német Bertelsmann Alapítvány által készített felmérésből. A kutatás eredményeit konferencia keretében mutatják be szeptember 17-én Brüsszelben, melyen részt vesz Erdő Péter bíboros, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának elnöke.
Úgy illendő, hogy az egyházközség új lelkipásztoraként bemutatkozzam a reám bízottaknak. Bökő Péternek hívnak, 1980-ban születtem, Hajdúnánáson. A szüleim egyszerű, jólelkű emberek, Polgáron élnek, ahol én is a gyermekkoromat töltöttem. Egy húgom van, aki tanító néniként próbálja szépre, jóra okítani az alsós gyermekeket. Bár mostanság inkább a kisfiának, az én keresztfiamnak a nevelése tölti ki a mindennapjait.
Nem könnyű dolog néhány mondatban hivatásomról, saját magamról szólni, hiszen az egyik – Boldog II. János Pál szavaival szólva – ajándék és titok. Míg a másik, valós személyes ismeretség nélkül, akaratlanul is kimerül felszínes emberi szavakban. Azért megpróbálom.
Utam a papság felé viszonylag egyenesnek mondható. Már egészen kicsi koromban éreztem a hívást. Szorgalmasan jártam a templomba, hittanra, készültem, az akkor még magamban dédelgetett nagy feladatra.
Ám a kamaszkor szele engem is megcsapott. Eltávolodtam Istentől, mindattól, ami értelmet és méltóságot tud adni az emberi létnek. Céltalanul éltem a világban, anélkül, hogy tudtam volna mit is akarok kezdeni életemmel (vagy mit akar kezdeni Isten az életemmel!).
Azonban irgalmas és jó az Úr: elvezérelt egy kis karizmatikus közösséghez, akiknek a segítségével újra el tudtam indulni az Isten követésének rögös, ámde annál szebb útján. Itt a közösségben ismertem fel az én elhanyagolt, ám az Úr kegyelméből megőrződött hivatásomat. Újra elkezdtem szentségi életet élni, s tudatosan figyelni arra, hogy amennyire csak lehet, a hivatásomhoz méltóan éljek.
Egyre több dolgot ismerhettem meg, fedezhettem fel Istenről, önmagamról. Teológiai tanulmányaim által kibontakozott előttem az a csodálatos Katolikus Tradíció, mindaz az érték és gazdagság, amely legjobban, az Anyaszentegyház liturgikus életében jut kifejeződésre, melynek azóta is, nagy csodálója vagyok, s igyekszem magam is minél méltóbban végezni azt.
2006-ban szentelt áldozópappá Bosák Nándor Püspök úr, s az elmúlt években Újfehértón, Kisvárdán és Nyíregyházán teljesítettem lelkipásztori szolgálatomat. Sokféle helyzetben és feladatban próbálhattam ki magamat az elmúlt években, e3lsősorban mégis a hitoktatás bízatott rám: kezdve az óvodai hittantól, a felnőttek szentségi életre való felkészítésén át, a hittudományi főiskolán való oktatásig. Arra mindig igyekeztem odafigyelni, hogy papként, lelkiatyaként legyek jelen és ne valamiféle vallási funkcionáriusként, vagy önmagát reklámozó showmanként.
Örömmel és nagy reménységgel a szívemben jöttem Fehérgyarmatra és a hozzá tartozó egyházközségekbe. Tudom, hogy minden váltás, új helyzet a közösségnek és a lelkipásztornak egyaránt, míg egymás stílusát, gondolkodásmódját megszokják, megértik. De azt is hiszem, hogyha jó szándékkal és bizalommal egymás irányába indulunk neki közös utunknak, akkor azon rajta lesz, Jézus Krisztus áldása.
Olyan közösséget szeretnék, amely nyitott és befogadó, de úgy, hogy az igaz és drága katolikus értékeihez ragaszkodik. Épít az elődök: lelkipásztorok és hívek áldozatos munkájára és mindeközben bátran előretekintve, mer új utakon Krisztus tanítványa lenni! Biztos pont és stabil alap kíván lenni azoknak, akik a világ zavaros dolgai között kapaszkodót keresnek egy emberibb, teljesebb életre.
Hiszem azt, hogy az emberek megszólíthatóak és meg is kell szólítani őket, csak meg kell találni mindenki szívéhez a kulcsot. Hiszem azt, hogy gyarlóságaim és gyengeségeim ellenére is alkalmas eszköze lehetek az én Uramnak, az emberek Őhozzá vezetésének és megszentelésének apostoli munkájában.
Erre az útra szeretném meghívni a kedves testvéreket, hogy pásztor és nyáj, a Szentlélek irányítására bízva magát, Hittel - Hűséggel - Humorral élje meg azt a küldetést, melyre az Úr bennünket meghívott, hogy az Isten Országa növekedjék az emberek között.
Ehhez a szolgálathoz kérem, a kedves testvérek bátorító segítségét és jóindulatú imádságát!
A zsoltárossal együtt vallom:
„Szeretlek, Uram, én erősségem! Az Úr az én menedékem, váram és szabadítóm. Istenem és kősziklám, Akiben bízom.”
/Zsolt18, 2-3/
Péter atya
,,Az az örök élet, hogy ismerjenek téged,,: szellemének minden megnyilvánulása az igazság és az élet keresése volt. Mindenütt az élő Isten nyomait fürkészte, igazságának felragyogásait kereste, ablakokat, melyek feléje nyílnak. Mindenütt utakat akart felfedezni, amelyek a végesség börtönéből az egészbe, a valóságosba vezetnek. Ám épp ezért képességeink határait is ismerte, tudta, hogy az élő Istennel, akit eszünkkel nem gondolhatunk el, csak akkor találkozhatunk, ha fogalmaink kudarcot vallanak; végeredményben mindig Isten maga az, aki feltárja magát előttünk, s minden gondolatmenetünket felülmúlva nekünk adja önmagát...."
XVI. Benedek pápa
Keressen a neten a Google segítségével!
(nemcsak az egyházközségünk honlapján)
Egyéni keresés
Üzenetküldés
Dícsértessék a Jézus Krisztus!
Ezen üzenetküldő segítségével emailcímünkre tud üzenetet küldeni. Minden üzenetre válaszolunk. Előre is köszönjük.
