-------------------------------------------------
2010. január 10. – Urunk megkeresztelkedése
Krisztusban kedves Testvéreim!
Mint hogy egy kicsit a zsidó nép elveszítette volna Isten felé való figyelmét. Izaiás azt mondja, meg fogják ismerni, akit Ő küldött: nem fog kiabálni, hanem a legcsendesebben fogja átadni az igazságot. Isten irgalmassága fog megjelenni vele, hitünk lángját nem eloltani, hanem erősíteni fogja. Nem ítélkezni fog, hanem segíteni az embereket, hogy rátaláljanak Istenre.
És a világosság nemcsak a zsidóknak fog eljönni, hanem minden nemzethez.
Ezzel szemben a zsidók odamennek Keresztelő Jánoshoz. Teveszőr ruha van rajta, vadmézet és sáskát evett, és a Jordán folyónál elkezdte a bűnök felsorolását. Nyíltan mindenkit kritizált, és elérte, hogy az emberek bűnbánatra indultak. Ő nem a Messiás, mondta, csak felkészíti az embereket a tisztulásra. Mert aki eljön, tűzzel, és Szentlélekkel szentel, ő Isten lelkét fogja adni, hogy a saját lelketek felcserélődjön vele.
És megjön Jézus, és megkeresztelkedik. Ő maga volt a szeretet, a jóság, azt nézte, hogy az ember Isten teremtménye, és mindig a jót kereste mindenkiben. Mégis megkeresztelkedett. Minden embernek fel kell vállalnia a maga sorsát. Jézus megmutatta, az embereknek meg kell születnie, és meg kell halnia. Meghívott bennünket, hogy Isten gyermekei legyünk. Nem hírnevet kell keresni, hanem az Istent megtalálni. Ezt csak úgy lehet, ha alázatos, ha bűnbánó az ember. Ha nem kiabálva, hanem szép csendben teszi a dolgot, amit Isten elvár tőlünk.
A zsidók elfordították fejüket, és nem akarták meghallani, meglátni, megérteni Jézust.
A legmegdöbbentőbb, hogy majdnem 2000 évvel Jézus megkeresztelkedése után az emberek többsége elfordítja fejét az igazságtól. Mikor van az egyházzal, a vallással találkozás? Először a keresztelkedéskor, és másodjára a temetésen. A közte lévő idő náluk semmivé foszlik. A kereszténység Isten gyermekeivé tett bennünket. Isten az Atyánk, mi isten gyermekei. Aki mellettünk ül, aki távolabb, ők is Isten gyermekei, hogy családdá formálódjunk össze, megadva az igazságot, a mércét, hogy tudjuk, mi a jó, mi a rossz. Olyan erő lakik bennünk Isten lelke által, mely felszólít minket arra, hogy a közöttünk lévő embertársaink üdvösségét is tudjuk segíteni. Megadja nekünk a legfontosabb dolgot, a szeretetet.
Az ősegyház ezen a napon úgy tartotta, hogy aki ilyenkor megfürdik, megújítja a keresztséget.
Kérjük az Urat, hogy mi is megtudjunk újulni, és lássuk azokat az apró csodákat, amelyeket Isten értünk tett, és a ránk rótt feladatokat tudjuk véghezvinni.
Ámen.
Ruszki Gábor plébános
-------------------------------------------------
2010. január 3. – Urunk megjelenése (Vízkereszt
)
Krisztusban kedves testvéreim!
Vízkereszt ünnepével kapcsolatban érdekes volt számomra mindig, hogy miért épp Urunk megjelenésén kell vizet szentelni, és nem akkor, amikor urunk megkeresztelkedik. Rájöttem, azért, mert Jézus azt várja el, hogy az ő megjelenése által mindenki kezdje el a tisztulást. Sokan próbálták megmagyarázni a betlehemi csillagot. Nem lehet. Volt valami, aminek hatására beteljesedjenek a kívánságok. Az embernek az a feladata, hogy szép lassan kibontsa az Isten által küldött jeleket, és megértse.
Közel tud keríteni bennünket istenhez, hitelt tud adni a hűség érzése. Aki már volt szerelmes, a lángoló szeretet által könnyebben meg tudja érteni Istent. A fájdalom meg tudja törni az ember gőgjét, és előjön az Isten-hit.
Kosztolányi Dezsőről mindenki tudta, hogy mindazt, ami egyház, templom, a hit megnyilvánulása, elítélte, de halálos ágyán a papot kérette magához. Aki szembenéz a halállal, ott már csak a hit a lehetőség. Amikor volt karácsony előtt az a rosszul sikerült repülőgép-merénylet, az egyik utasban feltámadt az Isten-hit. Megdöbbentő, hogy hiába vannak jelek, jóslatok, nem tudják elfogadni egyesek istent. Mert önmagukat rendelik isten helyébe. Heródes is hatalomféltő ember volt, mindenkit megöletett, akitől félt, aki rossz szemmel nézett rá. A római császár így szólt róla: inkább lennék a disznója, mint a gyermeke. Gyermekeit is megölette.
Napkeletről elindulnak a bölcsek, hódolnak előtte, ajándékot visznek, de aki a szomszédban lakik, nem hajlandók elindulni. Itt a történelem valódi tragédiája. Ezért van szükség a tisztulásra, a bűnbánatra, hogy elinduljunk az Isten felé vezető úton. Lehet másfelé járni. Lehet becsukni a szemet, betapasztani a fület, de az igazság el fog jönni. A világ számára nekünk is betlehemi csillaggá kell válnunk, hogy mutassunk az Isten által megjelölt útra.
Ámen.
Ruszki Gábor plébános
-------------------------------------------------
A KORÁBBI PRÉDIKÁCIÓK az Archívum menüpontban olvashatók, és tölthetők le!
